Nem siettem vele, így mostanra értem az évad végére. Elégedett vagyok, nem zavar, hogy sok volt a sírás (sok volt?), sem a szenvedés. Inkább emlékszem a mosolyogtató részekre, amikor alvás helyett éjfélkor hangosan felnevettem valamin. Persze szomorú dolgokból is volt bőven, végülis egy kórházban nem csak életeket mentenek. 

Különben is, amíg Patrick Dempsey szerepel, addig én sem megyek sehova, ez egész biztos.:)

Kaptunk új szereplőket, a távozók helyén az űrt valakinek be kellett töltenie. Többé-kevésbé sikerült, habár az újak nem nőttek a szívemhez. Igaz, nem is utálom őket, csak semlegesek.

Igazából újat már nem hiszem, hogy tudnak mutatni. Nem számít, én még nem untam rá erre.

Spoilerek.

Elolvasom »

Lett egy kis megújulás, szükség is volt rá, de nem tudta elfeledtetni azt az aprócska hiányt, amit az okozott, hogy az egyik kedvenc szereplőm el lett tüntetve, ráadásul úgy, ahogy semmiképp nem kellett volna. Addison meg akkor tűnik el, amikor kezdem megszeretni, de az ő távozása legalább valami jópofa dolog kezdete.

Különben nem hiszem, hogy vissza fog esni számomra is, ha eddig ugyanúgy tetszik, mint az elején.

A sorozat változatlanul tetszik, bár az idegesítő dolgok mintha mindig nőnének kicsit, nem érdekel.

Alig várom, hogy folytassam a 4. évaddal, ami még nincs a birtokomban, de dolgozom az ügyön. Ezen felül képbe jött a Private Practice, aminek végre láttam a felvezető részeit, és immáron semmi akadálya, hogy tisztességesen végigkövessem Addison kalandjait is. Amikor nálunk adták, valahogy elmaradozott a megtekintése, pedig tetszett, amit láttam belőle.

Furcsa volt visszatérni kizárólag Seattle-be, mert azt éreztem, hogy most valahogy szívesebben követném a jókedvvel teli Los Angelesben történő dolgokat, de helyette csak az idióta Meredith maradt... na jó, ez a jelző még magyarázatra szolgál.

Addisont egyre jobban kezdtem megkedvelni, és néhány jobb pillanatában még szépnek is találtam. Csak ne lenne ilyen hatalmas szemhéja, na mindegy.

Rátérek a szereplőkre, a spoileres részekre, van miről írni.

Elolvasom »

Igen, mostanra már elég szenvedős lett. Valami azt súgja, hogy lesz ez még "rosszabb" is. Azért az idézőjel, mert én nem nevezném rossznak, inkább csak kicsit beborultak. Ami nem feltétlenül baj szerintem.

Úgy terveztem, hosszabb szünetet tartok, mielőtt belevágok az évadba, nem pont úgy sikerült. Az ok csak részben a kíváncsiság, hogy most mi fog történni. Gondolhattam volna, hogy nem lesz időugrás, vagyis a történet onnan folytatódott (ismét) ahol abbamaradt. Pedig talán jót tett volna, de úgy néz ki, a GA készítőinek az nem stílusuk.

Vendégszerepelt Peter Paige, aki az egyik kedvencem volt a Queer as Folk-ban.

Chris O'Donnell is szerepelt, ezt csak úgy megemlítem, de egyébként alig várom, hogy eltűnjön.

Sloan miért pont George Clooney magyarhangját kapta, ezt nem értem. Nagyon zavar, ő jut eszembe, valahányszor megszólal. Juj. (Clooney-val semmi bajom.)

Torrest még mindig nem tudom kedvelni. Egy kicsit már mozgott olyasmi irányba a véleményem, de... hát, ehhez még idő kell. Na, akkor még a sztoriról is egy keveset.

Elolvasom »

Ezt a 27 epizódot már nagyobb feladat volt végignézni, mint az első évadot a 9 részével.

Mostanra belefáradtam a Meredith-Derek-Addison háromszögbe, és a többi szerelmi bonyodalomba. Egy időre ennyi elég volt a GA-ból.

Valahogy jó érzés, hogy eltűnt az ok nélküli utálatom, ami volt. Nem bántam meg, hogy elkezdtem nézni.

Nagyon okosan alakították a sztorit egyébként, pont mikor kezdtem érezni, hogy ebből elég, ezt a huzavonát már nem bírom, akkor léptek valamit a szereplők, ami megadta a lökést a folytatáshoz.

A lezárás gonosz, jajmostmilesz, vajon kit választ... Derek egy barom, és töketlen is: ki menne vissza a feleségéhez, aki az ő legjobb barátjával csalta meg, miután egészen egy másik városig rohant, ahol már ráadásul talált valaki mást, akit szeret?! Ez teljesen nem logikus... Addisont megkedveltem ettől függetlenül.

Úgyhogy a kedvenc párom hamar Burke és Cristina lett, majd az évad végére egy szintre kerültek a Derek és Meredith párossal.

Calliet utálom! Annyira ellenszenves az egész lénye, fúj.

Érdekes volt az új Prison Break szereplőt (Cress Williams) Bailey férjeként látni.

Denny (Jeffrey Dean Morgan-Supnat apu!) kedvelt karakter volt, nyújtott is egyszer-egyszer pityergős részt. Erre pont a végére bosszantottak fel az abszolút idióta ötlettel, hogy majd összeházasodnak. Egyből lehetett tudni, hogy nem éli túl... Egyébként, ilyen még nem volt velem, kétszer egymás után vezettem félre magam spoilerekkel, mindkét esetben tévedés volt, vicces.

A Christina Riccis duplarész, és az évadzáró részekben túltengett a dráma, elég durva volt, még úgy is, hogy azért az emberek tudják, hogy főszereplőket általában nem szoktak gyilkolászni. (Fő-főszereplőt pedig főleg nem.) A többi részhez viszonyítva talán túlzás is volt a robbanásos rész, de végülis kell néha az adrenalin.:)

Jó lenne felzárkózni, hogy hetiben nézhessem a magyar adással egy időben, de most tényleg nincs kedvem folytatni.

Nincs ezzel a sorozattal semmi baj. Állítólag majd később jönnek az idegesítő dolgok, hát már tényleg kíváncsi vagyok, folytatom is a következő évaddal. De előtte még erről írok:

A főcímet megszerettem, bár nem egyből kerestem a mögöttes tartalmat benne, viszont miután elgondolkodtam rajta, rájöttem, hogy egészen ötletes. A zene alatta pedig szintén tetszik. Egyébként amik elhangzottak a részek közben, (például ez) azok is jók voltak.

Nyugis, kikapcsol az egész, de ennél többet nem nyújt. Nem is kell neki.

Mivel orvosos-kórházas, vannak betegek és műtétek, de nem Vészhelyzetes módon. Próbálták érdekes esetekkel teletűzdelni, valamennyire sikerült is, az összkép pedig korrekt. Amikor még néztem a Vészhelyzetet, képtelen voltam enni alatta, itt viszont simán tudtam - lehet, hogy a Nip/Tuck már megedzett, hehe. Illetve én is biztos változtam azóta.

A szerelmi szálak erősen feldobják, és a humor, meg a karaktereket is lehet szeretni - pedig elsőre nagyon nem úgy tűnt.

A 3. részben a bicós Callum Blue (Dead Like Me, The Tudors) volt.

A kedvenc szereplőm Derek (naná!:) ) akit pedig utálnék, olyan nincs. Azért a többiekről is írok pár szót, és a sztoriról is teszek említést spoileresen.

Elolvasom »

Hát, az úgy volt... A fenébe is, ez tetszett! Pedig ez volt az egyik fúj-fúj soha-soha sorozatom. Akkor minek kezdtem bele? Ő az oka itt a képen:

Megnéztem A boldogító talán című filmet, amiben szerepelt. (Az is egész jó volt, csak a végét rontották el szerintem.) És hát kíváncsi lettem.

Ez egy teljesen korrekt első rész volt, nem tudnék rosszat írni róla. Esetleg annyit, hogy Cristina egyelőre nem szimpatikus. Derek szerepe viszont el lett találva, szó se róla.:)

A végét is kis híján megkönnyeztem. Tényleg érzelgős, de nem borzalmas módon, legalábbis amit eddig láttam, az alapján. A humor is jelen van, amire nem is számítottam. Furcsa, de nem volt okom igazából az "előítéletre", csak valahogy kialakult, hogy viszolyogtam az egésztől. Egy percet sem láttam belőle ezelőtt.

Mohi is szerepelt a részben, kicsit meglepett, itt még nem rendelkezett a mostani hősös külsővel.:)

A 9 részes első évadot mihamarabb szeretném megnézni.